Magas vérnyomás az ezoterika szempontjából. A magasvérnyomás-betegség lelki háttere
Tartalom
Több furcsa tényező hajlamosíthat magas vérnyomásra Nemcsak genetikai, hanem számtalan egyéb külső és belső tényező összejátszásának eredménye, kinél jelentkezik végül hipertónia és kinél nem.
Nemegyszer a vérnyomástól igen távol esőnek tűnő faktorokról derül ki, hogy közrehatnak a betegség kialakulásában. Ezek közül veszünk sorra néhányat, a megszületéstől a nyugdíjas korig. Itt van mindjárt a születési súly és annak soktényezős háttere — ezen belül többek között az anya betegségei és káros szenvedélyei.
Egészség A magas vérnyomás hipertónia a fejlett országokban népbetegségnek számít, vagyis civilizációs, életmódbeli betegségről van szó. Magyarországon a lakosság nagyjából 25 százalékának van kezelés alatt álló magas vérnyomása, de ez a miatt is lehet, hogy ma, nagyon gyorsan vérnyomás-beteggé nyilvánítják az embert. Egy mérés — nem mérés. Ezt minden mesterember tudja, kár, — hogy az orvosok ezt nem mindig veszik tudomásul és sokszor csak a pillanatnyi állapot alapján állítanak fel egy végleges diagnózist, és ezzel meg is bélyegzik sok szerencsétlen további sorsát — és beteget csinálnak belőlük. Ők sajnos ma a betegségből élnek és nem a gyógyításból.
Kutatások sora igazolta már, hogy nem szerencsés indulás kis születési súllyal magas vérnyomás az ezoterika szempontjából jönni, és a későbbi egészségi hátrányok sorából nem marad ki a hipertónia sem.
Legutóbb például az American Society of Hypertension ez évi kongresszusán nyilvánosságra hozott Borgalusa Heart Study eredményei igazolták, hogy a kis születési súly az élet későbbi szakaszaiban megnöveli a magas vérnyomás kialakulásának esélyét.
A csaknem résztvevőnél elvégzett sorozatos gyermekkori mérések alapján egyértelműnek látszik az összefüggés, mely az életkor előrehaladtával még szorosabbra fűződik, különösen a fiúk-férfiak esetében. Természetesen nem közömbösek a gyermekkorban mért konkrét értékek sem, de ugyanez a vizsgálat szolgált bizonyítékokkal arra nézve is, hogy a felnőttkori hipertónia szempontjából nem is az abszolút számoknak, hanem a vérnyomás variabilitásának van jelentősége: a nagyobb mérvű variabilitás fokozott kockázatot jelez.
A vizsgálat résztvevői átlagosan napi 5 órát töltöttek olyan tevékenységgel, amelyhez nem kellett felállniuk a fotelból vagy a székről filmet néztek, számítógépen játszottak, rajzoltak, olvastak stb. Az ülő tevékenységek összességében nem befolyásolták a szisztolés és diasztolés értékeket, a képernyős időtöltések a számítógép-használat kivételével azonban az esetleges zavaró tényezők szerinti korrekciót követően is pozitív kapcsolatot mutattak a vérnyomás emelkedésével: a fizikai aktivitás szempontjából legalsó tercilisbe tartozó gyermekeknél kapták a legnagyobb értékeket.
További kutatásokat igényel annak feltárása, hogy ha nem önmagában a passzív üldögélés, a fizikai aktivitás hiánya a meghatározó, akkor a tévézés mely egyéb aspektusa játszik szerepet a hipertónia kialakulásában.
Végül lássunk egy érdekes összefüggést a Journal of Occupational and Environmental Medicine című lapból. Bár a józan paraszti logika azt diktálná, hogy minél felelősebb, több stresszel járó munkakört tölt be valaki, annál nagyobb az esély a magas vérnyomás kialakulására, az adatok azonban éppen az ellenkezőjét mutatják: a magasabb pozícióban dolgozók körében kisebb, míg a ranglétra alján lévő beosztásokban nagyobb a hipertónia gyakorisága.
Ráadásul úgy tűnik, hogy a munkahelyi tényezők ilyen irányú hatása nem szűnik meg a nyugdíjba vonulás pillanatában, hanem még 75 éves koron túl is érezteti befolyását.
A több mint 22 ezer résztvevő adatai alapján leszűrt következtetések azért számítanak viszonylag újdonságnak, mert az idevágó vizsgálatok többsége a 25—65 éves korosztályra összpontosított, a nyugdíjas évekre azonban nem terjedt ki.
És ez csak néhány azoknak a tényezőknek a hosszú sorából, amelyek — még ha nem is gondolunk rá — a születéstől a halálig közrehatnak abban, kinek kell leginkább tartania a hipertóniától és annak minden velejárójától. Forrás: S.