Hipotézis a hipertónia előfordulásáról

Hipotézis az angiotenzin II - vasanyagcsere - inzulin interakciónak a metabolikus szindróma kialakulásában játszott szerepéről Wittmann István dr. Diabetologia Hungarica Különösen nagy a sóérzékeny hipotézis a hipertónia előfordulásáról aránya a proteinuriás diabeteszesek között. A sóérzékeny egyénekben sóterhelés hatására romlik a szövetek inzulinérzékenysége, emelkedik az inzulinszintjük.

Lajtos Melinda A magas vérnyomás napjainkban Magyarországon és az egész világon népbetegségnek számít. Hazánkban az előfordulási gyakorisága igen nagy, a felnőtt lakosság közel egynegyedét érinti. A legtöbb ember a magas vérnyomást nem tartja betegségnek, a lakosság közel 20 százaléka nem is tudja, hogy hipertóniás beteg. A már diagnosztizált betegek közel 25 százaléka nem vagy rosszul kezelt. A betegség jelentőségét az adja, hogy a kardiovaszkuláris megbetegedések egyik leggyakoribb rizikótényezője a magas vérnyomás, illetve igen magas a halálozási rátája.

A hyperinsulinaemia a központi idegrendszer angiotenzin II-re érzékeny rendszerét aktiválva, szimpatikus idegrendszeri túlműködést kiváltva emeli a vérnyomást.

A sóterhelés növeli a simaizomsejtek angiotenzin II receptor expresszióját, ami fokozza az erek angiotenzin II érzékenységét.

A sóérzékenység kialakulásában szerepet játszhat az is, hogy a hyperinsulinaemia hatására a vesék fokozott mértékben tartják vissza a nátriumot.

Diabetes mellitusban számos úton növekedhet a szabadgyök-képződés. Ilyen például a szuperoxid szabad gyök hyperglykaemia hatására emelkedő termelése, ami vérnyomás-emelkedést okoz.

A szabadgyök-termelés fokozott a vasanyagcsere zavarában szenvedőknél is. A haemochromatosis gén alacsony penetranciájú mutációját hordózók vasanyagcsere-zavara a diabetes mellitus de nem bronzdiabetesa hypertonia és az atherosclerosis előfordulásának növekedésével jár együtt.

Feltételezzük, hogy ezekben a betegekben az endothelialis károsodás vezet a hypertonia, az atherosclerosis és a diabetes mellitus együttes kialakulásához. Diabetes mellitusban és sóérzékenységben megnövekszik az angiotenzin II hatékonysága.

Az angiotenzin II intracelluláris jelátvitele interferál az inzulin hatásával, és szabadgyök-képződést vált ki, ami endothelialis károsodáshoz, albuminuriához és inzulinrezisztenciához vezethet.

Hypertoniás betegek angiotenzin-konvertáló enzim inhibitoros ACEI kezelése csökkenti a diabetes mellitus kialakulásának kockázatát, és a diabeteszes hypertoniás, valamint a diabeteszes nephropathiás betegek különösen jól reagálnak ACEI vagy angiotenzinreceptor-blokkoló kezelésre.